Hétköznapi csalódásaim

Egy sima hétköznap számtalan csalódást tartalmaz, mindannyiunknak. Nálam már kora reggel elkezdődik hisz amikor elindulok a biciklivel a hídon átkelve már érzem a nagyvárosi „jó levegőt” az autók után majd amíg várok a piros lámpánál sokszor mellém áll valaki aki dohányzik. A kerékpárút tele van olyan gyalogosokkal akiket ki kell kerülni, mellette pedig parkoló autókkal akik sofőrjei néha rám nyitják az ajtót. Mindig van egy adott szakasz ahol útfelújítás (vagy csövek cseréje) miatt át kell mászni egy földkupacon. A gyárban annyi minden történik, hogy már ezzel nem is untatok senkit, röviden a csicskáztatástól kezdve az olyan kollégák furcsa viselkedéséig akiket nagy ívben elkerülnék az utcán. Munka után sokkal nagyobb az autósforgalom így résen kell lenni, mert egy szakaszon a bicikliút szét van bombázva és nem lehet használni. Hazaérve a lift szokott vacakolni és akkor a legjobb ha úgy alakul hogy egyedül vagyok benne, hisz a járgánnyal teljesen elfoglaljuk (igen kitaláltátok, a kerékpártároló a földszinten tele van, nem használt biciklikkel). És így megy ez minden áldott nap. Néha majdnem minden jól alakul de ez nagyon ritka, szinte elhanyagolható. Az otthon töltött időm is megér egy külön bejegyzést, majd valamikor később…







You must be logged in to post a comment.